Olybá ostoroz a lét,
hogy eltemetem üdvét;
annak, amiért születtem,
már nem lelem értelmét.
*****
Kínok, gyötrelmek, tragédiák,
sorsodat akképpen alakítják,
ahogyan tanulsz belőlük, s miképpen hiszed,
hogy bölcsességed, saját keserveid alakítják.
*****
Igaz szóval, hittel és tettel
az adni akarás ma szűkös réteget emel fel.
Csöndes zugból suttogják e kevesek a Világnak:
Élj úgy, hogy szavad, hited, tetted ne lészen hiába!
*****
Íratlan szabályok, elvek,
benned szabályos ütemben menetelnek.
Történjen bármi, bárhol, bárhogyan,
elveid tükrében, légy mindig önmagad!
*****
hogy eltemetem üdvét;
annak, amiért születtem,
már nem lelem értelmét.
*****
Kínok, gyötrelmek, tragédiák,
sorsodat akképpen alakítják,
ahogyan tanulsz belőlük, s miképpen hiszed,
hogy bölcsességed, saját keserveid alakítják.
*****
Igaz szóval, hittel és tettel
az adni akarás ma szűkös réteget emel fel.
Csöndes zugból suttogják e kevesek a Világnak:
Élj úgy, hogy szavad, hited, tetted ne lészen hiába!
*****
Íratlan szabályok, elvek,
benned szabályos ütemben menetelnek.
Történjen bármi, bárhol, bárhogyan,
elveid tükrében, légy mindig önmagad!
*****
Mint ahogyan a hegycsúcsra szeretnél fölmászni,
úgy akarsz az Élet létráján is járni,
egyre följebb és följebb emelkedni,
meg nem állni, le soha nem nézni... Jó ez így?
*****
Mit szemünk nem lát a kor előre haladtával,
azt megláttatja velünk a bölcs tapasztalat,
mit irányít biztos úton hű vezérünk,
a halhatatlan ösztön, melynek fénye örök marad.
*****
Bármerre járok én a Világban,
s elkápráztat ezernyi csoda,
tájak, népek, a sokszínű kultúra...
mégis, e szép hazám lelkemnek otthona.
*****
Őszinte szó igaz tettben
nemes cél felé vezet,
ne hagyd, hogy hamis próféták
választott utadról letérítsenek.
*****
Egymásra hangolódó lélek-hangok
halk kondulását belül hallod,
lelked csöndes sugallatja
átsuhan a közös rezgéshullámokba.
*****
halk kondulását belül hallod,
lelked csöndes sugallatja
átsuhan a közös rezgéshullámokba.
*****
Ember, hát végy példát a fákról!
Gyökerükkel egy földbe kapaszkodnak,
és sújtson rájuk évszakoknak bármely vihara,
egyenes derékkal is állnak, hiába veri őket az élet ostora.
*****
Senki földjén senki lettem
senki engem el nem ér,
láthatatlan sírgödörben
semmi testem elvetél.
*****
Legyen értelme a mának,
hogy el tudja ringatni a tegnapot,
s új bölcsőt faragjon a holnapnak;
Add Uram, hogy ne legyek élve is halott...
*****
Bolyongva keresem utamat,
Sorsom szinte széttépett már...
Háborgó lelkemben a nyugalom,
szívemben a szeretet, hazavár...
*****
Fakó, elvérzett történelem,
emlékeink puha bársonyán pihen.
Tisztelet, és kegyelet őrizze nyugalmát,
hogy a jövő nemzedék méltó utód legyen.
*****
Az éterben döbbent csönd,
a Világ gyászhírt üzen.
Új virágok nőnek ismeretlen sírokon,
s keresi elveszett önmagát az értelem...
*****
Bármit teszel, mondasz, vagy írsz,
önmagadnak tükröt állítsz.
Minden szavad Te magad vagy,
szíved, lelked Téged mutat.
*****
Minden évnek kezdetén
kopogtat egy új remény.
Célod, vágyad küszöbén
lépj át bátran: küzdj, s remélj!
*****
Vedd észre a semmi között a kincset,
ne szégyelld felemelni az elesettet!
Halld meg a sírásban a zokszót,
s adj mindenkinek, csak egyetlen jó szót!
*****
Amikor bánat nyomja lelked,
mert szeretnéd, kit már nem lehet,
könnyű vigaszként boruljon rád
az emléket éltető képzelet.
*****
Életünk pillanatai úgy suhannak el,
mint egy-egy árnyék - olykor fakón, s fénytelen;
szorosan hozzánk fonódva,
majd semmivé válva, hirtelen.
*****
A szeretet, társ a magányban,
s a bánatban vigaszként ölel át.
Keresd a könny csillanásában,
s lelked mosolyával add tovább!
*****
Lélek-tiszta vágyban
szívet sebző láz van;
Kimondanád, de nem tudod:
amiért szolgáltál, mindig azt kapod.
*****
A legszebb virágok a szívedben nyílnak.
Ha széthinted szereteted milliónyi magját,
Fény-virágaid átölelik a megfáradtakat,
s boldogságba borul a Világ általad.
*****
Mögöttünk hosszú, gyötrelmes évek
- lassan múló, fáradt remények;
Vágyaink egykor ragyogva éltek
- ma már csak megfakult, csonka fények.
*****
Majd ha úgy érzed, hogy mindent elrendeztél,
minden hibát, vétket megkövettél,
minden vétkest gondolatban megöleltél,
akkor már elmondhatod: nem hiába születtél.
*****
Hibát, erényt, csak józanul ítélj
- az elfogultság torztükör -
lásd, kinek arca mögött a keserű irigység,
s kiben a tiszta Fény tündököl.
*****
Gyökerükkel egy földbe kapaszkodnak,
és sújtson rájuk évszakoknak bármely vihara,
egyenes derékkal is állnak, hiába veri őket az élet ostora.
*****
Senki földjén senki lettem
senki engem el nem ér,
láthatatlan sírgödörben
semmi testem elvetél.
*****
Legyen értelme a mának,
hogy el tudja ringatni a tegnapot,
s új bölcsőt faragjon a holnapnak;
Add Uram, hogy ne legyek élve is halott...
*****
Bolyongva keresem utamat,
Sorsom szinte széttépett már...
Háborgó lelkemben a nyugalom,
szívemben a szeretet, hazavár...
*****
Fakó, elvérzett történelem,
emlékeink puha bársonyán pihen.
Tisztelet, és kegyelet őrizze nyugalmát,
hogy a jövő nemzedék méltó utód legyen.
*****
Az éterben döbbent csönd,
a Világ gyászhírt üzen.
Új virágok nőnek ismeretlen sírokon,
s keresi elveszett önmagát az értelem...
*****
Bármit teszel, mondasz, vagy írsz,
önmagadnak tükröt állítsz.
Minden szavad Te magad vagy,
szíved, lelked Téged mutat.
*****
Minden évnek kezdetén
kopogtat egy új remény.
Célod, vágyad küszöbén
lépj át bátran: küzdj, s remélj!
*****
Vedd észre a semmi között a kincset,
ne szégyelld felemelni az elesettet!
Halld meg a sírásban a zokszót,
s adj mindenkinek, csak egyetlen jó szót!
*****
Amikor bánat nyomja lelked,
mert szeretnéd, kit már nem lehet,
könnyű vigaszként boruljon rád
az emléket éltető képzelet.
*****
Életünk pillanatai úgy suhannak el,
mint egy-egy árnyék - olykor fakón, s fénytelen;
szorosan hozzánk fonódva,
majd semmivé válva, hirtelen.
*****
A szeretet, társ a magányban,
s a bánatban vigaszként ölel át.
Keresd a könny csillanásában,
s lelked mosolyával add tovább!
*****
Lélek-tiszta vágyban
szívet sebző láz van;
Kimondanád, de nem tudod:
amiért szolgáltál, mindig azt kapod.
*****
A legszebb virágok a szívedben nyílnak.
Ha széthinted szereteted milliónyi magját,
Fény-virágaid átölelik a megfáradtakat,
s boldogságba borul a Világ általad.
*****
Mögöttünk hosszú, gyötrelmes évek
- lassan múló, fáradt remények;
Vágyaink egykor ragyogva éltek
- ma már csak megfakult, csonka fények.
*****
Majd ha úgy érzed, hogy mindent elrendeztél,
minden hibát, vétket megkövettél,
minden vétkest gondolatban megöleltél,
akkor már elmondhatod: nem hiába születtél.
*****
Hibát, erényt, csak józanul ítélj
- az elfogultság torztükör -
lásd, kinek arca mögött a keserű irigység,
s kiben a tiszta Fény tündököl.
*****
Alattunk lápos
ingovány,
fölöttünk meghasad az
ég,
s a világ
veszedelmében
az emberség közönnyé ég.
*****
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése