Összes oldalmegjelenítés

Négysorosok

Olybá ostoroz a lét,

hogy eltemetem üdvét;

annak, amiért születtem,

már nem lelem értelmét.

 
*****


Kínok, gyötrelmek, tragédiák,

sorsodat akképpen alakítják,

ahogyan tanulsz belőlük, s miképpen hiszed,

hogy bölcsességed, saját keserveid alakítják.


*****


Igaz szóval, hittel és tettel

az adni akarás ma szűkös réteget emel fel.

Csöndes zugból suttogják e kevesek a Világnak:

Élj úgy, hogy szavad, hited, tetted ne lészen hiába!


*****


Íratlan szabályok, elvek,

benned szabályos ütemben menetelnek.

Történjen bármi, bárhol, bárhogyan,

elveid tükrében, légy mindig önmagad!


*****


Mint ahogyan a hegycsúcsra szeretnél fölmászni,

úgy akarsz az Élet létráján is járni,

egyre följebb és följebb emelkedni,

meg nem állni, le soha nem nézni... Jó ez így?


*****


Mit szemünk nem lát a kor előre haladtával,

azt megláttatja velünk a bölcs tapasztalat,

mit irányít biztos úton hű vezérünk,

a halhatatlan ösztön, melynek fénye örök marad.


*****


Bármerre járok én a Világban,

s elkápráztat ezernyi csoda,

tájak, népek, a sokszínű kultúra...

mégis, e szép hazám lelkemnek otthona.


*****


Őszinte szó igaz tettben

nemes cél felé vezet,

ne hagyd, hogy hamis próféták

választott utadról letérítsenek.


*****


Egymásra hangolódó lélek-hangok

halk kondulását belül hallod,

lelked csöndes sugallatja

átsuhan a közös rezgéshullámokba.


*****


Ember, hát végy példát a fákról!

Gyökerükkel egy földbe kapaszkodnak,

és sújtson rájuk évszakoknak bármely vihara,

egyenes derékkal is állnak, hiába veri őket az élet ostora.


*****


Senki földjén senki lettem

senki engem el nem ér,

láthatatlan sírgödörben

semmi testem elvetél.


*****


Legyen értelme a mának,

hogy el tudja ringatni a tegnapot,

s új bölcsőt faragjon a holnapnak;

Add Uram, hogy ne legyek élve is halott...


*****


Bolyongva keresem utamat,

Sorsom szinte széttépett már...

Háborgó lelkemben a nyugalom,

szívemben a szeretet, hazavár...


*****


Fakó, elvérzett történelem,

emlékeink puha bársonyán pihen.

Tisztelet, és kegyelet őrizze nyugalmát,

hogy a jövő nemzedék méltó utód legyen.


*****


Az éterben döbbent csönd,

a Világ gyászhírt üzen.

Új virágok nőnek ismeretlen sírokon,

s keresi elveszett önmagát az értelem...


*****


Bármit teszel, mondasz, vagy írsz,

önmagadnak tükröt állítsz.

Minden szavad Te magad vagy,

szíved, lelked Téged mutat.


*****


Minden évnek kezdetén

kopogtat egy új remény.

Célod, vágyad küszöbén

lépj át bátran: küzdj, s remélj!


*****


Vedd észre a semmi között a kincset,

ne szégyelld felemelni az elesettet!

Halld meg a sírásban a zokszót,

s adj mindenkinek, csak egyetlen jó szót!


*****


Amikor bánat nyomja lelked,

mert szeretnéd, kit már nem lehet,

könnyű vigaszként boruljon rád

az emléket éltető képzelet.


*****


Életünk pillanatai úgy suhannak el,

mint egy-egy árnyék - olykor fakón, s fénytelen;

szorosan hozzánk fonódva,

majd semmivé válva, hirtelen.


*****


A szeretet, társ a magányban,

s a bánatban vigaszként ölel át.

Keresd a könny csillanásában,

s lelked mosolyával add tovább!


*****


Lélek-tiszta vágyban

szívet sebző láz van;

Kimondanád, de nem tudod:

amiért szolgáltál, mindig azt kapod.


*****


A legszebb virágok a szívedben nyílnak.

Ha széthinted szereteted milliónyi magját,

Fény-virágaid átölelik a megfáradtakat,

s boldogságba borul a Világ általad.


*****


Mögöttünk hosszú, gyötrelmes évek

- lassan múló, fáradt remények;

Vágyaink egykor ragyogva éltek

- ma már csak megfakult, csonka fények.


*****


Majd ha úgy érzed, hogy mindent elrendeztél,

minden hibát, vétket megkövettél,

minden vétkest gondolatban megöleltél,

akkor már elmondhatod: nem hiába születtél.


*****


Hibát, erényt, csak józanul ítélj

- az elfogultság torztükör -

lásd, kinek arca mögött a keserű irigység,

s kiben a tiszta Fény tündököl.


*****
 

Alattunk lápos ingovány,

fölöttünk meghasad az ég,

s a világ veszedelmében

 az emberség közönnyé ég.


*****




 



 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése